♦ Beérett a soproni kölyök - SP első lemezéről ♦

Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt évek egyik legtehetségesebb rapere SP, azaz Éder Krisztián, aki többnyire megtalálta a saját hangját, de egy-két klisét azért ő is felvett, de reméljük ez csak időszerű. A lejátszóban már forog a harmadik LP-je, lássuk mi sül ki belőle.

A lemez címe Standard, azaz egy szó, aminek számtalan jelentése létezik az angolban. Kisebb vita, de inkább találgatás alakult ki SP fórumán, hogy melyikre is gondolt, amikor így címezte fel a korongot. Egyrészt lehet nívós, másrészt pedig szabvány, de az utóbbit kizárnám, mert a számok közül mindegyik különleges és kicsit más, mint amiket eddig hallhattunk. (Talán ezt a feltevést az is alátámasztja, hogy a borító belső lapján ott a felirat: Bontsuk a formát!)

Nagyon eredetire sikerült a borító, nem a mostanában divatos leveles, virágos, megszokott valami (ami egyébként nagyon laza), hanem valóban az egyenes vonalak, formák megbontása, bomlása látható. Dicséret ezért Egyed Bálintnak.

Stílusidegen

Igazából két része tudnám osztani a dalokat: Amik nagyon passzolnak Éder Krisztiánhoz (SP) és amik kevésbé. Utóbbiak inkább Justin Timberlake újabb hullámain mossák a partot, de szerencsétlenségünkre valamilyen, szerintem külső behatása a Standarden is hallhatóak. Szemezgessünk ezek közül:

Egészen a hetedik számig semmi jele ennek a vonalnak, de utána jön a Parfüm, egy illathurrikán közepette. Amúgy jó kis zene ez, csak nem itt és nem SP-től. Különösen azért lehet ez zavaró a fülnek, mert kicsit ütik egymást a sorok a lemez mondanivalójával.

„Nem gáz, ha nincs lóvé, ha van rajtad plusz súly…” – a Minden Éjjelben még úgy, aztán a Parfümben „gyere át, hogyha érzed, ha van elég pénzed”- már így.

Azt is el előfordulhat, hogy ezzel a kiadvánnyal SP meg szerette volna mutatni sokszínűségét és szerteágazó tehetségét, de szerintem ezek a számok: Parfüm, Állj Meg, Királylány és a Záróra nem igazán találtak a kapuba. A ZÓ még ebből a sorból is kilóg kicsit. Ha győztest kellene választani ebből a csomagból, akkor az egyértelműen az Állj Meg lenne, zenei alapjai, de főleg szövegelése miatt.

Standard

Eddig szóltak a negatív hangok, ezután már csak pozitívumokat lehet kiemelni a lemezről. Az intro (Az Első Lépés) sokat ígér, aztán jön a Holnaptól, aminek a tartalmához szerintem jobban illik a Wherdee féle remix, mint az eredeti verzió, de ez csak nézőpont kérdése.

Jellemző az ominózus 13 szám hangvételére a szókimondó őszinteség, és most az őszinteséget értelmezzük át a 20 évesek lendületes és meg nem alkuvó stílusára, amit még annyira nem tudott elrontani a nagybetűs élet. Ilyen dal például a Tizennyolc, amiből megtudhatjuk, hogy SP szerint hány év kell, hogy az ember levágja, hogy ki az igaz haver, valamint hogy az élet egy olyan MC, aki nincs fent a Space-en (MySpace), nem találhatjuk meg a Blikkben, csak az ingyen lapokban, meg a szecska repben.

Ha már a mondanivalónál tartunk, akkor számomra a legnagyobb jelentéssel a Hosszú az Út című nóta bír, mely az idő múlásáról, utolérhetetlenségéről szól, de a Magyar Hang Elwonttal is nagyon király lett, Pixa zenei alapjain. Másabb hangvételű, szerelmi témájú számokból is találhatunk jó néhányan, mint például a C’est La Vie Benő közreműködésével és a Kérlek Hogy II, mely/melyek egy kapcsolat lezárásáról szólnak.

Nem vagyok háziorvos, de azért felírnék mindenkinek egy példányt az SP Standard-ből, a nagyon sokszínű alapokon még változatosabb szövegek nyugszanak, könnyedebb és komolyabb dolgokról, melyeket érdekes lenne minden korosztálynak végigzongoráznia, hiszen teljes képet kapunk a magyar valóságról, arról, hogy miként élünk mi.